Példa a „tanári ügyetlenkedésre” – nálam ez kb. így zajlik:

Rajzolok az írásvetítő fóliára egy aszimmetrikus ábrát – általában nyuszit, melynek egyik füle lekonyult, valamint egy tengelyt, melyre majd tükrözünk (később fontos lesz, hogy e tengely ne legyen párhuzamos a vetített kép széleivel – „ferde” legyen), s hasonlót rajzolnak a gyerekek is füzetükbe. (Ez lesz az eredeti ábra, ezért a vetítőn jó rögzíteni pl. gyurmaragasztóval)

Most a gyerekek másolópapírra, én pedig egy másik fóliára átmásoljuk az egész ábrát.

Kezdődjék a „móka”!

Utasításokat várok a gyerekektől, mit tegyek a fóliával, hogy megjelenjen rajta a nyuszi képe is.

Tessék megfordítani a fóliát!

Forgatom, de nem emelem ki síkjából, csak pont körüli forgatásokat végzek

Nem úgy, át kell fordítani, mint mikor lapozzuk a füzetet!

Átfordítom, és tetszőlegesen leteszem a nyuszit, persze nem a tükrös helyzetbe.

Úgy kell igazítani, hogy csak egy egyenest lássunk, a két tengely takarja el egymást

Egymásra teszem a két tengelyt, de elcsúsztatva

Nem jó! Feljebb! Lejjebb! Még! Stb.

Minden utasítást követek, de sehogy sem tudom eltalálni a megfelelő helyét a nyuszinak. Mindig úgy csúsztatom, hogy még jól láthatóan ne legyen tükörkép, - mint a lábnyomok.

Az orrok legyenek egyvonalban!

Két pont (orr) mindig egy egyenesen van

De egy magasságban legyenek!

Most jó, hogy ferde a tengely, „egy magasságba helyezem a padlóhoz képest, és persze nem jó!

Kezdik elveszíteni a türelmüket: Persze, direkt rossz helyre tetszik csúsztatni!

Naná! Mert nem értem hova csúsztassam, hogy neked jó legyen!

Úgy kell megfordítani a lapot, hogy a tengely NE MOZDULJON EL!

Aha, értem, de ezt hogyan érhetném el?

Jelöljünk ki a tengelyen egy pontot, és amikor megfordítjuk a lapot úgy tegyük a tengelyeket egymásra, hogy a pontok is egymáson legyenek

Most megfogtatok! Ez az!
(néha itt még két pont jelölését javasolják, ekkor visszakérdezek, hogy tényleg kell-e, rögtön javítják)