A differenciált  órák előkészítése és utómunkálatai több időt követelnek a hagyományosnál, divatosan ezek „2 in 1”, olykor „3 in 1” formát jelentenek, levezetésük is fokozott ébrenlétet igényel. A többletmunka  többleteredménnyel is jár, hiszen munkánk igazán akkor hatékony, ha tanítványainktól annyit követelünk, amennyivel gondolkodásra késztetünk, „megizzasztunk”, de amit még teljesíteni képesek. Az alulméretezett feladat éppolyan eredménytelen, mint a túlméretezett. Osztályunk azonban sosem azonos képességű gyerekek válogatott gyűjteménye.

Fokozott feladatot ró e munkaforma diákjainkra is, olyan önállóságra van szükségük, döntőképességre, sőt döntési bátorságra, amelyet nem hoznak magukkal, hanem meg kell tanulniuk. Ezért, ha előzmények nélkül belevágunk egy egész óra differenciált felépítésébe levezetésébe, mindünkre túl nagy feladatot rovunk. Kezdjük 10 perces órabetétekkel, de gyakran, nekem kb. félév alatt szokott kialakulni az egész órára aktivizálható önállóság.

Az óra szerkezete:

1. Bevezető percek, házi feladat ellenőrzése stb. Lélektani előkészítés

2. Csoportok kialakítása. FONTOS, hogy a csoportok átjárhatók legyenek, nem „skatulyázzuk” tanítványainkat, hanem nekik megfelelő feladat elé állítjuk.
FONTOS még az is, hogy a gyerekekben ne úgy kristályosodjék, hogy az osztály a „zsenik” és a „hülyék” csoportjaira esett szét, ha ezt értük el, akkor a lélektani előkészítés nem volt meg, célunk az oktatási folyamat hatékonyságának emelése, nem tanítványaink önértékelésének rombolása. Ezen tehát NE spóroljunk időt. Azt kell elérnünk, hogy szeressenek dolgozni, ehhez pedig át kell élniük az ÖNÁLLÓAN, SIKERREL ELVÉGZETT MUNKA élményét. Ezt kell, hogy lehetővé tegye egy ilyen típusú óra több gyerek számára, mint egy hagyományos óra.

3. Az előkészített feladatok csoportonkénti kitűzése.

4. Most jön a java: váltott lovon ülünk. Feladatainktól függően némi önálló munkát várunk, ezalatt az egyéni elakadókon segíthetünk, azután azonban hol egyik, hol a másik csoporttal foglalkozunk, és ez a neheze a gyerekeknek is. Miközben az egyik csoporttal aktívan, frontálisan zajlik az óra, addig a másik csoportnak éppolyan aktívan kell önállóan a saját dolgával törődni. EZT tanulni kell. Eleinte újabb és újabb instrukciókkal kell az éppen önálló csoportot sarkallni, később azonban ez bőven megtérül.

Lehet 2-3 feladatonként váltani a csoportot, de lehet az órát felezni is, ez mindig a tárgyalás időigényétől függ. Azt is lehet, hogy csak az egyik csoporttal dolgozunk frontálisan, a másiktól azonban beszedjük a füzeteket, és írásos visszajelzéssel értékelünk. Ezt a formát szoktam pl. egy téma lezárásakor alkalmazni, amikor az osztály egy részének még kell egy kis gyakorlás a felmérés előtt, más része viszont már kész a többletterhelésre.

Adódik a pályánkon olyan helyzet is, hogy 1-2 nagyon kiemelkedő képességű tanítvány jutott osztályrészül, ilyen kor ők egy harmadik csoportot is alkothatnak. Ők képesek az egész órai önálló munkára, annak megbeszélésére pedig csak szervezés kérdése, hogy mikor s hogyan kerítünk sort.

A LEGFONTOSABB: Ellenőrizetlen munka ne maradjon, mert az a következő alkalommal önállótlansággal bosszulja meg magát. Az egyedül végzett munka kötelező ne találjon rést egyetlen gyerek sem, ahol ennek érvénye alól szökni lehet!