Weöres Sándor Haragosi című versével is játszhatunk ritmusjátékot, melyre később még visszautalhatunk. Én  kipróbáltam, kb. 10 percet igényelt, és nagy sikere volt, 2-szer is! Hogy másodszor hogyan  az kiderül néhány órával később!

A játék lényege: Felírjuk ( a szünetben) a táblára az egész verset, és soronként alá írunk egy-egy ritmust, melyet különböző eszközökkel szólaltathatnak meg a gyerekek. Ha vannak ritmushangszereink, akkor dob, csörgődob, rumbatök, egyebek jók, de ezek híján, vagy ezekkel együtt is hangulatos a dobbantás, padra ütés – finoman ujjal, és a rumbatöknek megfelel, ha néhány gyerek mondja: ssz-sz, ssz-sz, ssz-sz ügyelve, hogy az első sz-et mindig erősebben nyomja meg.

Az osztályt három csapatra bontjuk: „rumbatökök”, szavalókórus, és 3-4 mély hangú fiú az alap.

Az ALAP végig nagyon egyenletesen ritmikusan mormogja:
dinn - donn - diridonn,  (ritmusa: tá tá ti-ti tá)
dinn – donn – diridonn

A SZAVALÓK két ütem késéssel elkezdik a verset az alap által nyújtott ritmusra, először nagyon halkan, a második versszakban hangosabban, majd előlről még egyszer, versszakonként emelkedő hangerővel. Az aláhúzott szótagokra hangerővel kis nyomatékot tegyenek. Figyeljünk rá, hogy a vége ne ordítás legyen, de zengjen a terem a szavalóktól. Nagy élmény, ha szépen csinálják!!!

A HANGSZEREK a leírt képlet szerint keltenek zörejeket a kórussal együtt egyre hangosabban (rumbatöknek legalább 5 gyerek kell, hogy hallható legyen)

HARAGOSI

Fut, robog a kicsi kocsi,

Rajta ül a Haragosi,

Din don diridongó.

Ha kiborul az a kocsi,

Leröpül a Haragosi,

Din don diridongó.
Fut a havon a fakutya,

Vele fut a retyerutya,

Din don diridongó.

Ha kiborul a fakutya,

Leröpül a retyerutya,

Dindon diridongó.

Mindezt miért csináljuk? Nem csupán a jókedv a célja – bár ne titkoljuk, ez is benne rejlik – fel fogjuk ezt az élményt használni annak érzékeltetésére, hogy az oszthatósági tulajdonságok RITMUSt szabnak meg az egészek világában.

Várjunk legalább két matekórát, s csak azután süssük el e feladatot:

Rajzolj egy számegyenest, legalább 0-tól 30-ig!

Úgy írom le a folytatást, ahogy nálunk zajlott. Sok tétova tekintet, tapogatózások: számokat, számegyenest, színes pöttyöket, stb

Mígnem egyik tanítványom gyanakvó felismeréssel felkiáltott: Ez egy RITMUS! Ritmus a számegyenesen.

Ebben a pillanatban döbbent csend, majd szinte egyszerre kézerdő ugrott a levegőbe, kigyulladtak a fények a szemekben, majd elszabadult a mondani akarás, s némi zűrzavar keretében innen is onnan is lelkesen kiáltozták: ez a Haragosi!

Az ilyen pillanatokért érdemes a „színeskék”-et elsütni. Mondják, hogy zene és matematika nem állnak távol egymástól, de oly ritkán lehet ezt észrevenni!